Budapest, early Winter.
Each of them a different personality, a different story of love from their side and hate from us, humans.
If they could just tell us about their lives, we would be probably very ashamed.
Altough they don’t speak, it’s easy to understand them by a look in their deep eyes.
Visisting the dog orphanage of my Friend Steve Elek, with Adrian Paul. Pictures by Contessa Chiara Rivetti.

Find out more about the Elek-Ágh Foundation by clicking here:
http://www.elek-agh.hu/
PS. Marica and Steve, you are doing a great job! Respect!

Photo: Irene Hell
AP Photo/Lionel Cironneau
Caught!

At the stand with two beautiful German girls
Breakfast after the show
White cat at the mall
With Friend Uri sur le mer
Back to Nice

I finally got some rest, and I made my way back to Budapest. It’s quite foggy, and snowflakes announce a White Christmas up to come.

A nice dinner at Symbol with a few friends is definitely what I wanted.

I know. I still have to upload tons of pictures about my month in the States. I will do it. Don’t ask me when.

Régi dobozok tartalmát próbáltam azonosítani, egy feledésbe merült helységben. Így akadt kezembe az elsárgult Kodak papíron elkapott pillanat, egy olyan gyerek életéből, aki nem ismerte még a társadalmi elvárásokat, konformitásokat, vagy cinikusságot. Részletek alapján jegyezte meg a fontosabb, és a lényegtelenebb dolgokat is. Franco Vespájának ezüst színű berugóját, vagy Cinzia cipőüzletének különleges bőrillatát.

A részletek. Már akkor is fontosak voltak.

Ezentúl, lehetőségeimhez képest, minden nap egy új időlenyomattal próbálom gazdagítani a blogt, hogy együtt lapozhassuk át ezt a kis narancsborítású, enyhén barázdás albumot, mely sok szép emléket őriz.

Alulfejlett ország. Ahol egy ember élete, pár millió forintot ér jó esetben. Nincs értéke az életnek. Sem emberének sem állaténak.

10 másodperc reklám főműsoridőben közel kétmillió forintba kerül. Valami nincs rendben.

Most kaptam a hírt, hogy Afghanistanban újabb települést bombáztak. Tálibokat akartak eltenni lábalól, de több civilt sikerült likvidálniuk. A hatóságok megkérték az Amerikai Hadvezetést, célózzon pontosabban. Ennyi.

Ott még annyit sem ér az élet, mind itt.

Dia. A megoldás a fejedben van. A szubjektív megitélésed önmagadról, nem biztos hogy valós. Érezd magad szépnek, az vagy. Szeresd magad.

Dear Reader,

Would you like to know how  it feels to sink in a dirty river by night?

What about getting launched with a missile to the top of the sky?

Under a few tons of ice?

You would be surprised of the homogene silence all around you. Like a perfectly ensebled padded room.

Relax. And  try to make your way out, while still on time.

A trick? For sure. But here the prop is your body, and you don’t have a second chance.

“Subjective treatment, putting the audience in the mind of the character, is, to me, the purest form of the cinema. I suppose Rear Window is the best example of it.”
(Hitchcock in Who the Devil Made It by Peter Bogdanovich, 1997)