Dia. A megoldás a fejedben van. A szubjektív megitélésed önmagadról, nem biztos hogy valós. Érezd magad szépnek, az vagy. Szeresd magad.

Dear Reader,

Would you like to know how  it feels to sink in a dirty river by night?

What about getting launched with a missile to the top of the sky?

Under a few tons of ice?

You would be surprised of the homogene silence all around you. Like a perfectly ensebled padded room.

Relax. And  try to make your way out, while still on time.

A trick? For sure. But here the prop is your body, and you don’t have a second chance.

“Subjective treatment, putting the audience in the mind of the character, is, to me, the purest form of the cinema. I suppose Rear Window is the best example of it.”
(Hitchcock in Who the Devil Made It by Peter Bogdanovich, 1997)

Pár hónapja az egyik kutyám ellenem fordult. Találkozott egy kóborkutyával, aki azt hazudta, messzebb, kint, több a kaja. Pedig már nem tudott volna többet enni, annyira teli volt.

Megvárt, és hátulról nekem esett. Sosem bántanék állatot. Most sem tettem. Rámosolyogtam. A hazug kutyával útnak indultak.

A kapum nyitva, de nem hiszem, ha egyszer visszajönne, az újak befogadnák. A hűtlenség megbocsáthatatlan kutyák közt.

canishomosapiens. Még jó, hogy nálunk embereknél, ilyen nincs.

Szeretem Budapestet. Imádom a határőrök Ferihegyi pavilonját, csomagjaimat a futószalag mellett várni.

Sehol máshol nem bírom ezt, csak itthon.

Egyre többen kérdezik, hogy valóban elhagyom-e otthonomat, Magyarországot.

 A válasz összetett, mint maga a kérdés.
Néha nem úri passzió szabja meg az ember lépéseit. Különösképpen, ha nagy a csigaház a hátán. Az irány kijelölése a fennmaradás ösztönének erejétől függ, amennyiben le tudja győzni egóját.

Hajlandó vagyok mindent elölről kezdeni. Újra. Olyan lesz mint egy nagy szerelem ismételt meghódítása.

Az akváriumom üvegfalán keresztül fogom megfigyelni a különbséget emberek és emberek között. Én ott leszek. Levegő nélkül, dilatált pupillákkal, készen egy újabb időlenyomat megörökítésére. Furdal a kíváncsiság. Mit szólnak, ha sikerül a produkció. Vagy megszerettek-e annyira a színpadon töltött rövid idő alatt, hogy szomorúak legyenek, ha kicsit tovább maradok lent?

Bár sokan megpróbáltak megállítani az elmúlt tíz év alatt, a legviccesebb jelenség, mégis azon emberek csoportjából tevődik össze, amelyek összeszarnák magukat egy kád hideg vízben -lakatot ne is kattintsunk-, és közben szakértőként bírálják munkámat. Azt, amiért soha sem kértem semmit cserébe a nézőktöl. Értenek mindenhez. Rakéta, Beton, kiszabadulás.

Azokról a gerinctelen deklasszáltakról beszélek, akik egy címlap sikeréért hajlandóak tönkretenni egy embert. Valótlan hírek kereszttüzében dobálóznak mindennel, amiröl úgy gondolják: szenzáció.

Aztán legyen ügyvéd a talpán, aki szembesíti őket az elhangzottakkal. Nehéz ügy, és enerváló. De sosem szabad feladni.

De miközben szankcionálni próbálod a legnagyobb hangú senkit és helyretenni hazugságait, bár Dávid és Góliát története hozzá képest semmi, rá kell döbbenned, hogy az élet megy tovább.

Így alakult úgy, hogy hamarosan visszatérünk, igaz közel 50en, és Külföldön. A mottó változatlan: Bebizonyítani, nincs lehetetlen.

Új Moderátor